Vörösiszap katasztrófa

Részletek Mándoki Andor Vörösiszap-botrány és az újgazdagok című 2012-es írásából.
http://viszavzsodor.blogspot.hu/2012/07/leleplezo-cikkeibol-v.html

Ajkai Timföldgyár

A globalizáló rendszerváltók az Alumíniumipari Tröszt felszámolását is végrehajtják. Nettó árbevétele 60, vagyona 20 milliárd forint és 22 ezer embert foglalkoztat. Veszteséges, energiafaló és környezetszennyező (1986). Szerkezetváltás címén összevonások, végelszámolások, felszámolás és privatizáció a termelői vagyon sorsa. Az értékesített üzletrészeket 15 milliárd forintra becsülten (1995) 5,8 milliárdért adják el. Az értékének 29%-a.
Az Ajkai Timföldgyár is dobra kerül. Nettó árbevétele 6, vagyon 2,7 milliárd forint. Létszáma 3350 fő, a tiszta jövedelme a nettó árbevételre vonatkoztatva 7% (1986). 1997-ben 1,8 milliárd forintra becsült értékével 10 millió forintért adják el. Az alacsony ár indokolása, hogy 3 milliárd forint korszerűsítést vállalnak a tulajdonosok. Ebből vajon mennyit költöttek az átszakadt gát karbantartására? Tulajdonosok lesznek Tolnay Lajos 40%, Bakonyiék 30%, és Petrusz Béla 30%. Amint Tolnay Lajos a vaskohászat, úgy Bakonyi Árpád az alumíniumipar felszámolásának egyik jelentős személyisége.
2010 év október elején a vállalat egyik hulladéktározójából gyilkos, pusztító vörösiszap áradt, zúdult ki a környékre. Tíz ember leli halálát, több mint százan megsebesülnek, több tízmilliárd az okozott kár. A társaság vezető tulajdonosai makacsul állítják, hogy az üzemükben termelt, tározójukból kiömlött gyilkos vörösiszap pusztításaiért nem felelősek! Fogadjuk el az állításukat elöljáróban, mert ha ők nem, akkor tudják, hogy kik a felelősök. Ha nincs természeti csapás, az üzem nem felelős, akkor marad a szándékos rongálás, szabotálás. Ami nem zárható ki, hiszen egy ilyen méretű rosszul kezelt katasztrófa még a kormány bukásához is vezethet (taxis blokád).
Írásunk észrevételeivel segítséget kíván nyújtani a kiváltó okokra és a felelősök felismerésére.
A társaság elnöke közli, hogy az üzemben alkalmazott technológia 100 éves, sejtetvén azt, hogy bármit okozhat. A használt eljárás a Bayer-féle nedves technológia. A gyártás folyamán „az ülepítőkben a bauxit vasoxid tartalma leülepszik, ez a vörösiszap, amit vízzel kimosnak, hogy a hozzátapadt nátronlúgot visszanyerjék...” (Lengyel, Proszt, Szarvas: Általános és szervetlen kémia c. egyetemi tankönyv 614. oldal.) Az így nyert vörösiszap kevéssé hígfolyós. A tározó átszakadása, kidőlése esetén a vörösiszap nem áraszt el területeket. Lúgtartalma is csekély, nem okoz halált. A tragédia alapvető okozója viszont a mosatlan nátronlúggal terhelt híg vörösiszap. Ez árad és mérgez. Ez a technológiai változtatás terméke.
A változatlan technológia szerint termelt és keletkezett vörösiszap hányók mosott, veszélytelen hulladékkal vannak feltöltve. Az új tulajdonosok vélhetően a profit növelése érdekében nem mossák a vörösiszapot. Az ehhez szükséges víz és áram ugyanis drága lett. Így az átszakadt tározóból kiömlött vörösiszap lúgos, mérgező, hígfolyósan veszélyes anyag. Felelős ezért a megváltoztatott technológia, személy szerint a változtatást elrendelő vállalati vezetők és tulajdonosok. A változtatott technológiához új gyártási engedély szükséges, kötelező. A tározón is jelezni kell, hogy mérgező anyagot tartalmaz. Veszélyes hulladék!
A vállalat vezetői tisztában voltak a tározók veszélyességével, hiszen készítenek katasztrófavédelmi tervet. Eszerint 375 ezer köbméter víz és vörösiszap kiömlésével számolnak. Ezzel szemben 700 ezer enyhén lúgos víz helyett maró lúg és vörösiszap zúdult a védtelen lakott területre. A tervet három hatóság is jóváhagyta. (Blikk 2010. október 8. sz.) A terv azonban félrevezető, a víz helyett ugyanis maró lúg van a tározóban. A vállalat vezetése ezek szerint hamis tervet nyújt be a hatóságokhoz. A felelősség egyértelműen a vállalat vezetőié, félrevezetik a hatóságot is, és ezzel mérhetetlen károkat okoznak a társadalomnak. A hatóságok pedig vélhetően nem ellenőrzik a vállalat adatait.

Végjáték? Ismeretlen ok, vagy kiszámítható hibák okozata a kolontári katasztrófa?

2015. szeptember 24.-én befejeződött a vörösiszap perben a bizonyítási eljárás. A 10. rendű vádlott igénye alapján ismételten meghallgatta a bíróság azokat a tanúkat, akiket a 10. rendű vádlott az előző tárgyalásokon személyesen nem tudott meghallgatni. A tárgyalás alatt a bíróság a 15 vádlott vallomásán kívül, tanúk és szakértők garmadát hallgatta meg, iratok ezreit ismertette, pótolva ezáltal számos nyomozati mulasztást is. Az eljárás most eljuthat a „végjátékhoz”: a perbeszédekhez, a vádlottak utolsó szó jogán tett nyilatkozataihoz, majd az elsőfokú ítélethez.
A kérdés eldöntéséhez ismertetjük, az utolsó tárgyalási napra, másodjára is beidézett ajkai Ideiglenes Bizottság tanúkénti meghallgatásán elhangzottak fontosabb részeit a csatolt ideiglenes_bizottsag_tanukenti_meghallgatasan_elhangzottak_.doc mellékletben.

A Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség felelősségét a bíróság nem állapította meg – állt a törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítéletében, amit a vörösiszap katasztrófa károsultjainak polgári perében hozott. Ennek ismeretében különösen érdekesnek tartjuk DR. KLING ISTVÁN korábbi igazgató (Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség), környezetvédelemért, illetve vízügyekért felelős helyettes államtitkár az Országgyűlés Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó országgyűlési vizsgálóbizottságának, 2011. június 29-én, Ékes József akkori országgyűlési képviselőnk kérdésére adott válaszát.
(A teljes anyagot a http://www.planetaegyesulet.hu/vorosiszap-katasztrofa/no-comment csatolmányában közöltük.)

DR. KLING ISTVÁN: Az állam és a vásárló egy polgárjogi szerződést kötött, amelynek voltak környezetvédelmi vonatkozásai. A felügyelőség pedig, tekintve, hogy ezzel a szerződéssel nem bírt, a felügyelőség éppen a belső javaslatunkra akkor rendelte el a környezetvédelmi felülvizsgálatot. Ha Bándy Gyula könyvét olvassuk, akkor abban olvashatjuk azt, hogy miért is lett ez a felülvizsgálat jogintézménye. A felülvizsgálat jogintézménye éppen azért lett, mert a privatizáció során nem tudtak meggyónni a cégek, nem tudták elmondani a cégek azt, hogy mi a környezeti terhük. A felülvizsgálat jogintézménye azért került bele a hazai környezetvédelmi jogba, a törvénybe és majd a végrehajtási rendeletébe, hogy ezt a fajta átvilágítást, a teljesítmények értékelését – mondhatjuk így – ha önmaga végzi, az átvilágítást megcsinálják, és az alapján közigazgatási döntés szülessen, a közigazgatási döntésben elírások szülessenek, és az elírásokat a közigazgatás végre tudja hajtani. Az, hogy ha a felügyelőség megkapta volna ezt a szerződést, akkor sincs egy államigazgatási szervnek arra joga, hogy a polgárjogi szerződésben jelölt kikötéseket végrehajtassa. Én annak voltam a szorgalmazója, hogy a közigazgatással szemben feleljen egy cég, és a közigazgatási elírásokat tartsa be, ezért is került az elsők közé. A felügyelőségek nem nagyon alkalmazták a felülvizsgálat jogintézményét, mert még nem volt tiszta számukra, hogy mire is való az. Mi annak idején élharcosként, hogy így mondjam – Fehérváron - nagyon sok cégnek kiadtuk ezt, és ebből fakadóan lett környezetvédelmi működési engedélye a cégnek arra, amit az iratokban is olvashatunk. Amely már szinte, gondolom - mert ezt nem vetettem össze -, párhuzamban van azzal, hiszen ha jól állapította meg az állam, az eladó azokat a terheket, akkor megjelentek határidővel a közigazgatási határozatban. Ezeken mi mind végigmentünk. Amikor a cég azzal jött hozzánk, hogy neki az ÁPV Rt.-hez be kell számolni jegyzőkönyvben is, akkor mi mindig azt csináltuk, hogy elvettük az előző időszakra érvényes működési engedélyét, összevetettük az ellenőrzések tapasztalataival, és az került bele ebbe a jelentésbe. Ennyit tudok válaszolni a privatizációval kapcsolatos kérdéskörre.

2015. szeptember 24. 15:59
A BM OKF Katasztrófavédelmi Tudományos Tanácsa is megemlékezik az öt évvel ezelőtt, 2010 októberében történt katasztrófáról. A tudományos tanács október 6-án Kolontáron rendez konferenciát, amelynek védnöke az országos katasztrófavédelmi főigazgató és a Veszprém megyei kormánymegbízott.
A meghívott résztvevők a kolontári emlékhelyen történő koszorúzást követően a konferencia plenáris ülésén előadást hallgathatnak meg egyebek mellett a tűzoltók, a katonák tevékenységéről, a vörösiszap-katasztrófával összefüggő kommunikációs feladatokról, és arról, milyen károkat okozott a kiömlő anyag a környék élővizeiben.

A szekcióüléseken az öt évvel ezelőtti történések egy-egy területét járják körbe. A védekezés napjait bemutató blokkban a többi között szó lesz a mentés tűzoltói vonatkozásairól, a logisztikai feladatokról, és arról is, hogyan alkalmazták a védekezésben, a kárfelmérésben a térinformatikát. Az újjáépítéssel és a belterületi kármentesítéssel foglalkozó szekció prezentációi között a Vas és a Veszprém megyei katasztrófavédelem vörösiszappal összefüggő tevékenységét bemutató előadások éppúgy helyet kaptak, mint a kármentesítési feladatokat taglalók. A közreműködőkről, segítőkről és támogatókról szóló részben górcső alá kerül a mentés, mentesítés helyszíni szervezése, a védekezésben résztvevő szervezetek közötti együttműködés, a helyi közösségek újjáépítése, a katasztrófa utáni egészségügyi szűrés, és bemutatják az érintett lakosság körében végzett szociológiai felmérés eredményét is.

A konferencia ideje alatt Kolontáron fotókiállítással is megemlékeznek a 2010-es katasztrófáról.